Újabb lajhár mix-el jelentkezünk ezen a gyönyörű nyárias napon!
(képre kattintva hallgatható, tölthető)

Kisung Koh küldi a szeretetét és reményeit a haldokló állatvilágnak

David Oliveira térbeli ''rajzait" (drótokból készültek) mutatjuk ma meg nektek.
Nekem azonnal ez ugrott be róluk.

Egy új nyárköszöntő lajhár podcastal boldogítunk benneteket. Képre kattintva hallgathatjátok, tölthetitek!

Guy Laramee - rengeteg idővel rendelkező - művész úr faragott könyveit láthatjátok. Úgy is mondhatnám, hogy új értelmet nyer a vadregényes táj. HÁ!

 Megérkeztünk Afrika kapujába, Tanger-be. A hajóról leszállva azonnal megrohamoztak a helyi taxis formák, hátha elfuvarozhatnak valamerre. Ám nekünk eszünk ágába sem jutott, hogy beszálljunk a leszedált kék Ladák valamelyikébe. Nem túl bizalom gerjesztő hely, a kultúrsokk epilepsziás rohamként gázolt át rajtunk, minden percben odajött valami forma, hogy hasznos tanácsokkal lásson el minket néhány dihramért cserébe. Utcatáblák elvétve vannak, így csak kis bolyongás után találtuk meg Dar Jamal nevű hotelünket. A szálló a legkülönlegesebb szálló volt, amiben az utam során voltam. Mór stílusra volt megcsinálva az egész, gyönyörű mozaikokkal a falakon, kézi faragású bútorokkal. A portás (aki egyben szakács és recepciós is) nagyon kedves volt, látszott rajta, hogy európai neveltetést kapott. Felüdülés volt, vele beszélgetni, hiszen kinn az utcán, a helyiek fogdosnak, csesztetnek, el akarnak adni neked dolgokat, meg úgy általában nem értik azon európai metakommunikációs szokásokat, mint az intim zóna. 

  A mai nap Lukáš Brežák cseh művész alkotásait láthatjátok

Bill Connors műveit láthatjátok. Lehet hogy undorítónak/ijesztőnek tűnnek, de szerintem kifejezetten aranyosak :D

Kedves mindenki, a mai naptól kezdve érkeznek Podcastjaink a Scarify Sound System és a  Csodálatos Lajhárember jóvoltából, amit az oldal jobb oldalán található podcast feliratra kattintva érhettek el. Reméljük tetszeni fog! Amit várhattok: idegbeteg riffek, darálós számok, ismeretlen hangzásvilág, szaggatás meg ilyenek. A szavak helyett beszéljen a zene, klikk!!!

Ez pedig itt három kolbász
 

Andalító forróságba utaztunk lefele a kopár andalúziai vidéken. Napi egy vonat jár Madrid-Algeciras-Madrid között. Ebből később lettek is bonyodalmak. Megérkeztünk a frissen felújított Algeciras-i pályaudvarra, ahonnan kilómétereket kellet még gyalogolnunk a szállodánkhoz. Ez kivételesen nem egy hostel volt, tele mindenféle csodabogár utazóval, hanem egy szálloda. Full modern, felújított palota. Csorgott a nyálam, hisz már annyira megszoktam, hogy nincs privát szférám viszont pettingelő japán turistákkal kell egy szobában aludnom. Így nagyon jól jött ez a kis szusszanás Marokkó előtt. A légkondit le 10 fokra, egy kis friss mangó és szieszta. Leírhatatlan örömet okozott spanyolul nézni a spongyabobot. Két hete folyamatosan úton voltunk, kellet már ez a kis kikapcsolódás. 

Algeciras egyébként unalmas hely. Semmi sem történik, strandja sincs nagyon, csak egy böszme móló, hatalmas darukkal és teherszállító hajókkal. Viszont meseszép kilátás van Gibraltárra. De ezzel kilőttem kb az összes látványosságot (najó van egy szép kútjuk). Tele van arabbal. De tényleg. Az első kultúrsokk az volt, amikor kompot kerestünk Tanger-be, de csak arab jegyüzéreket láttunk. Egy fél óra keresés után találtunk végre egy spanyol faszit, aki kicsit konszolidáltabban nézett ki és nem úgy, mint valami elcseszett ali baba.