Útban Európa peremvidéke felé - I. rész

Párizs

Münchenen keresztül érkeztünk a francia fővárosba. Az út ezen szakasza minden izgalmával együtt is igen megterhelő volt. Egy Máv szerű, kis kabinban éjszakáztunk, 6-an. Én és útitársam ültünk a két középső ülőhelyen, így az alvás meglehetősen nehézkes volt. Már amennyire alvásnak nevezhető ez a kínlódás. Mindenesetre reggel 6 körül, leszállítottak a vonatról egy TGV-re, mivel késében voltunk (helyi kulturális szokás), így időben megérkeztünk a Gare du Nord-ba. Becsekkoltunk a hostelünkbe és nekiindultunk felfedezi Párizst. Elsőre a kötelező turistahelyek Notre Dame, Louvre, Luxemburg kert. A Champs-Élysées nekem nem tetszett, túl hatalmaskodó, grandiőz, olyan paraszt. Igazából, nincs ott semmi (jó tudom a diadalív), nekem inkább azok a kis finomságok tetszenek, melyek a Sacre Coeur környékén lévő művésznegyedben, vagy a Saint Germain negyedben vannak. Az épületek, az atmoszféra, kis antikváriumok, cukrászdák, az Eiffel torony előbukkanása a házsorok felett. Apropó Eiffel torony, na az bűvöletbe ejtett. Valamiért azt hittem kisebb. Van tömeg, hatalmas panoráma a cityre, de ami még talán még sokkal izgalmasabb, alatta üldögélni a Mars mezőn, szürcsölgetni egy kis bort és gyönyörködni a toronyba. Nagyon szürreális élmény (főleg részegen) látni az eredetit. Mindeközben pedig afrikai vagy arab bevándorlók hada próbál ránk tukmálni valamilyen árut. „Bír, vájn, sámpájn” ez zeng non-stop. Az alkoholos italokon kívül, vehetünk még színes villogós kilövős bóvlit, mini Eiffel tornyot, sípot, ékszert, bármit. Azonban amint feltűnik egy csapat egyenruhás Louis de Funès, azonnal futásnak ered az egész csapat árus, mint valami seregély raj. Nagyon vicces látvány.

Párizs hangulata magával ragad. Van benne valami sztereotipikusan európai. Minden kis utcácska hangulata szívbe maró érzés. A helyiek pedig, várakozásommal ellentétben nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A párizsi férfi ápolt, méretre szabott zakóban jár, ízléses parfüm lengi körül és olyan franciás borostájuk van. A nők vékonyak (én kajak nem láttam kövér francia nőt), hidegek, stílusosak. Az ebéd itt általában nem gyros tál vagy fasírt, hanem egy negyed sonkás baguette 12 euroért. Ezt öblítik le egy pohár borral és kísérik egy szál cigarettával.
Négy napot töltöttünk Párizsban. A hostelben, megosztott szobában laktunk. ausztrál szobatársaink nem nagyon tudtak minket hova tenni nyelvszerkezetünk alapján. Nekik a magyar, olyasmi lehet, mint az iráni nyelv, valami távoli egzotikus, valami nagyon más. De kedvesek voltak és adtak nekünk egy kis előre elkészített amszterdami szuvenírt, mert nekik már nem kellett. Gondolom egy hete rajta voltak a szeren és kezdtek már egy kicsit besokallni tőle. Mi persze elfogadtuk ajándékukat. Másnap továbbindultunk Párizsból. Nem csalódtam benne. Nagyon különleges élettér, nem csoda, hogy Jim Morrisont is rabul ejtette, mindörökké. Mindenesetre kiszakadtunk az őszből és bár csak egy hajszálon múlott, de végül elértük a barcelonai nyárba tartó vonatunkat.

folyt köv.