Barcelona
 |
A Barcelonai járatunkat éppen, hogy elértük. Persze a vonaton senki sem beszélt angolul, így sikerült rossz kocsira szállni. Az első osztály és a retyó között utaztunk. Hosszú volt. Nizzában, átszálltunk az első kocsiba. Hihetetlen gyorsan alakult át a táj kontinentálisból, mediterránná. Barcelonába este 11 körül érkeztünk meg. A párizsi kora ősz után beleestünk a fülledt katalán nyárba. Egy hegyen volt a szállásunk. Hátunkon meg a túrabatyu. Térképészeti tudásom csődöt mondott, (térképem egy papírlapra rajzolt firkából és néhány kiolvashatatlan utcanévből állt) így útitársam B vette át a koordinálást. Másnap elkezdtük felfedezni a várost.
Főbb látványosságok: Güell Parc, Sagrada Familia, Grácia negyed, Montjuic hegy, Gótikus negyed, La Rambla. Mennyiségre kevesebb talán, mint Párizsban, de ez semmit sem jelent. Összehasonlíthatatlan a kettő. Barcelonának kisugárzása az, ami magával ragad. Spanyol de mégsem. Francia de mégsem. Katalán. Az utcaképek, az emberek, az ételek mind valami nagyon színes egésznek a kis darabkái. A város nagyon modern, faszán fel van újítva minden. Ugyanakkor megtaláljuk az ősi és szűk utcákat, amiért az egész olyan nagyon európai lesz. Város jellegzetessége még, hogy metróval juthatunk el a strandra. Egészen izgalmas érzés strandpapucsban, félmeszkón lemászni a Barceloeta strandra, miközben melletted öltönyös urak bizniszelnek, maximális komolysággal. A könnyed rozé bort átváltottuk Estrella Damn sörre. Nem nehéz becsiccsenteni (bekúrni) délben a parton. Ráadásul ha nem figyelünk oda, akkor indokínai masszőr lányok már meg is kezdték percenként 1,5 euroért fonnyadt testünket kezelésbe venni és bizony igen kellemetlen sörszagú leheletünkkel elhessegetni szegényeket, hogy akkor mégse. Barcelona pörög és lüktet. Maximálisan élhető város. Ha a megfelelő helyeken vásárlunk, nem is drágább, mint Budapest. A szűkös büdzsébe mindennap belefért egy kis barack, szőlő, croissant, sör, főfogásnak pedig egy dürüm. A nagy durranást az utolsó este rejtegette. Az FC Barcelona - Villareal mérkőzést volt szerencsém megtekinteni. Leírhatatlan érzés amikor 100.000 dühödt katalán nemtetszését fejezi ki a bíró felé. Az ember megérti, mit jelent a 12. játékosnak lenni. Irgalmatlan nyomasztó lehet vendégként ebbe a katlanba. Felemelő érzés a világ legjobbjait látni. A meccs végül 5-0 lett, így mindenki boldogan hagyta el a Nou Camp-ot. Este nehéz volt elaludni ezek után. No de nem csak a fantasztikus meccs után, hanem a fölöttem lévő ágyban pettingelő japán szobatársak miatt is... Másnap tovább indultunk Madridba, következő állomásunk felé. Az ember szép lassan átszellemül utazóvá és teljesen lemond az otthon komfortjairól. És ami érdekes, hogy nem is hiányzik. Kaptam valami mást, ami rosszabb, mint egy drog, mert ez maga a drog, a nagybetűs valóság.
Folyt köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.