Ez a bejegyzés egyfajta album elemzés akar lenni (bár maga az album 5 éves, kétlem, hogy bárki ismerné) 2 hihetetlenül beteg ember közös produkciójáról. Jean Jacques Perrey és Luke Vibert a mai téma. Kezdeném először J. J. Perrey-vel. Egy francia elektronikus zene producer, akinek a számait lehetetlen mosolygás nélkül végigülni (elég csak erre gondolni, mert ez bizony az ő száma) . Szinte állandóan a kor előtt haladt, volt (van?) egy saját zenei ''laborja'' New Yorkban, ahol éveket töltött el ''kísérletezgetéssel'', és most jön a poén: a fickó 83 éves. Aztán itt van Luke Vibert, egy brit producer, aki szinte az összes stílust nyomja. Ő már egy picit fiatalabb, csak 39 éves. Az ő számai inkább azt a Joker-es őrült mosolyt hozzák elő.
 |
Na és ez a két ember csinált 2007-ben egy közös albumot, amit én nemrég fedeztem fel. Perrey-t már azelőtt is ismertem, Luke-ot ennek az albumnak köszönhetően. A Moog Acid-ról lenne szó. Amikor én ezt leszedtem, azt hittem, hogy egy Perrey-re jellemző, vicces számokkal teli album lesz, erre egy nagy adag betegséget kaptam. Perrey vidámsága Luke elvontságával keveredve valami kegyetlenül jó kombó.
Szóval tessék szépen megszerezni a Moog Acid-ot, és hallgatni ezt a két elmebeteget!
Természetesen mindenki kedvenc francia gyerekdala is itt van! Csak hallgassátok azt a basszust...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.