A különbség fotós és fotós között

Nem tudom, hogy ez csak hazánkban van-e így, de bizonyára ti is észrevettétek, hogy úgy terjed a fotós szakma, mint HIV vírus egy erdei út melletti bordélyházban. Ez leginkább a Facebook-nak köszönhető, ahol bárki csinálhat magának egy oldalt, és rászabadíthatja az emberekre alkotásait. Ezzel nincs is semmi baj, valahogy meg kell mutatni az embereknek, hogy mit tudunk. A probléma ott kezdődik, hogy 3 fotós létezik: a profi, aki mindenkit lenyűgöz, az amatőr, aki reméli hogy egy szép nap profi lesz, és az amatőr, aki azt hiszi profi. Ez utóbbi lenne a gond. Természetesen minden művészeti ágban megtalálható ez az embertípus, de fotósoknál ez különösen idegesítő, mert egyre több van belőlük, és a fotózásban a leginkább szembetűnőbb a különbség profi és amatőr között. Ma figyeltem fel például Bódis Krisztiánra, neki is leginkább ezen képeire: 

Ő joggal nevezheti magát profinak, és nyugodtan beszélhet(ne) magáról úgy, mint profi (az más dolog hogy ezt nem teszi). A fények, a hangulat, a fotók tárgya mind-mind nagyon különlegesen és sajátosan sugároznak magukból szépséget. És a fotózás lényege ebben rejlik. Megtalálni egy helyet és egy pillanatot, ahol olyat kaphatunk le, ami a közönséget lenyűgözi, és nem csak megmosolyogtatja, hogy ''jajdeszép, egy galamb, ó, a Szabadsághíd'' stb. És ez a fő különbség profi és magát profinak gondoló amatőr között. Miért rak fel valaki a galambokról, Szabadság hídról, Parlamentről, padokról, Holdról 570 képet 15 szögből 3 mappába, majd miért tesz oda valami ratyi idézetet, és miért küldi el a 600 ismerősének like-okra éhezve, hogy aztán kioktasson mindenkit arról, hogy ő mekkora májer? Természetes, hogy valaki büszke a saját alkotására, nem is ezzel van a baj. De azt, hogy a saját turista fotóit egyenértékűnek tartja a fentebb látható képekkel, azért soknak tartom.